Nincs lehetetlen, avagy mit tanultam a kollégiumban

Negyedik kollégiumi évem végének közeledtével felmerült bennem, hogy összefoglalom mit adott nekem a második otthonom. Egyáltalán nem bántam meg, hogy 14 évesen az otthon melegét a kollégium hidegére cseréltem. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal minden hétvégén hazajártam, hogy felfalhassak mindent amit a hűtőben találtam, és hogy megszadizzam a macskámat. Minden jó kollégista tudja, hogy otthon annyit kell enni szombaton és vasárnap, hogy péntekig ne éhezzen meg. Íme a teljesség igénye nélkül összeállított kollégiumi tapasztalatok listája:

Önállóság:

Mindig is bennem volt az akarat az önállósodásra. Alig vártam, hogy tizenévesen elköltözzek otthonról és mindenben én döntsek. Nem tűnt ez kifejezetten félelmetesnek vagy nehéznek. Idővel bele is tanultam. Megtanultam beosztani a pénzemet. Amikor vasárnap elengedtek egy bizonyos összeggel a tárcámban, nem költhettem el akármire. Amint beértem a kollégiumba, félreraktam annyit, ami a pénteki hazaút finanszírozására kellett, nehogy elköltsem. Minden egyes nap próbáltam úgy gazdálkodni a vásárlásnál, hogy másnapra is jusson. Ha hétfőn többet költöttem akkor keddre annyival kevesebb maradt. Eleinte nagyon nehéz volt megszokni, és bizony előfordult, hogy idő előtt elfogyott a pénzem, mert felelőtlen voltam. Akkor persze szégyenteljesen telefonálhattam haza, hogy utaljanak egy keveset a számlámra, különben nem tudok hazajutni. Vagy ha ehhez nem volt merszem akkor kérhettem a társaimtól kölcsön, ami szintén nem egy magabiztosságot építő dolog.

Nincs válogatás:

Én még viszonylag kedvező helyzetben voltam étkezés terén, mert belém nevelték, hogy meg kell enni azt, amit elém raknak ,ezért nem is voltam különösebben válogatós. Nem sok olyan étel volt, amit ne ettem volna meg. És, bár a kollégiumi menza katasztrofális volt, nem lehetett mit tenni. Amikor tizedik elején vegetáriánus lettem, akkor is kötelességem volt lemenni a vacsorához és elfogyasztani azt ami húsmentes volt, mert a szüleim fizették nekem az étkeztetésemet. Ha nem ettem meg ,akkor éhesen feküdtem le aznap. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy a kedvező árú, függőséget okozó, és az egészségre eléggé károsnak mondott Smack leves nagyon laktat. Aki nem evett még hasonló instant ételeket, még nem volt elég éhes vagy elég koleszos. Valahogy mindig az egészséges ételek a legdrágábbak.

Idegesítő szoba/lakótársak:

Szintén szerencsés vagyok. Nekem három szobatársam volt. Az utolsó évre már csak kettő. De ezt a „szabadságot” nem minden intézmény biztosítja. Külön fürdőnket nagyon sok másik kollégiumi lakó irigyli. Kész luxus, hogy mi ennyire kevesen vagyunk egy szobában. Sok testvérem van, de nem tudom, hogy képes lennék-e elviselni háromnál több embert egy élettérben.
És bizony mindenkinek megvan a saját szokása, saját hülyeségei, amit el kell viselni. Nekem kifejezetten nagy az alvásigényem, míg egyik szobatársamnak elég hat óra pihenés egy napra. A titok nyitja itt a kompromisszum, amire sajnos nem mindenki képes. Ő elfogadta, hogy amikor bejön a szobába aludni, akkor azt csendben kell tennie, én meg elfogadtam, hogy ő később kel mint én, ezért reggel kell csendesen készülődnöm. Nincs rosszabb, mint a hangos szomszédok.

Időbeosztás:

A mi kollégiumunk zseniális szintre fejlesztette a felesleges, leterhelő, unalmas, ám mégis kötelező programokat. Soha nem fogom megérteni, miért kell három órás kollégiumi évnyitó/évzáró. Vagy minek kell fél óránál tovább húzni egy megemlékezést, amikor a suliban is van. A sok felesleges program mellett, sok nem éppen felesleges tanulnivaló is akadt, és az egyik mindig ütötte a másikat. Ezért bizony nagyon oda kell figyelni, hogy mire, mikor és mennyit készülsz. Lehetetlen, hogy mindent jól megtanulj, ha nem tudod beosztani az idődet. Nem mehetek minden délután az Anna presszóba mulatozni, ha jó jegyeket akarok. És mondjuk én azt szeretnék. Szóval el kell dönteni, mi mennyire fontos és ezekért a dolgokért áldozatot kell hozni. Főleg ha a a két intézmény között 40 percet kell utaznom és a kollégiumi kimenő ötig tart.

Nevelők:

Nagyon fontos ponthoz érkeztünk. A nevelők nem a szüleid! Míg talán az otthoniaknak ellent mersz mondani vagy nem is szólnak rád, hogy tanulj fiam, a kollégium épületében ezt nem úszod meg! Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb helyen kötelező tanulószoba van. Innen esetleg jó magaviselet és tanulmányi eredmény fejében szabadulhatsz, de erre nem sok esély van. Fontos azt is megemlíteni, hogy mindamellett, hogy a nevelők a tanulásra köteleznek, és rád szólnak hogy halkabban hallgasd a zenét takarodó után, vagy leoltják a villanyt, azért vannak ott 0-24-ben az épületben, hogy minden bút, bánatot meghallgassanak Legyen az családi probléma vagy hogy nem tudod miből érettségizz. Egy jó nevelő aranyat ér!

Találékonyság:

Tudtátok, hogy gyakorlatilag bármit meg lehet sütni mikróban, amit egyébként sütőben kéne? És azt, hogy bármit kimoshatsz kézzel? A celluxszal mindent meg lehet ragasztani (akár a WC-t is). A bögrés leves nagyon tápláló és a zabkásának elképzelhetetlen mennyiségű változata van. Forralt bort lehet gyártani vízforralóban, tejet ugyanakkor sajnos nem lehet ebben melegíteni. Egyébként tojást és virslit is lehet főzni a forralóban. Attól még, hogy már lejárt, még valószínűleg pár napig lazán ehető. A pezsgőtablettás aszpirin mindenre jó, és a szappannal tökéletesen lehet mosogatni. Ha valamit el akarsz rejteni, akkor tedd a lehető legnyilvánvalóbb helyre.
Az egyik kedvenc történetem, amit osztálytársaimtól hallottam, az volt, hogy megkívánva a szalonnát, úgy döntöttek, igazi magyar ember lévén nekiállnak sütögetni. Na de egy kollégiumban nem igen van felszerelt konyha, teflonos serpenyőkkel. Mit csinál ilyenkor a kollégista? Alufóliát pakol a vasalóra és percek múlva élvezi a ropogósra sült bacon ízét a szájában. Vicc nélkül, működik. Összességégben elmondhatom, hogy mindenféle nevelő könyvek és aggódó szülők ellenére, igenis tessék elküldeni a gyereket otthonról az általános után, hadd tudja meg, milyen az önállóság. Ilyenkor jön rá, mennyire fontos a szülői támogatás, és hogy nem minden gyerekjáték. Hálás vagyok, amiért elengedtek és megélhettem a diáklak csodáit.

Létezik barátság fiú és lány között? Milyen formában?

Lélek 2018.09.27

Boldogan éltek, amíg az emberek meg nem tudták

Lélek, Mondom a magamét, Párkapcsolat 2018.11.24

Teenboss a konyhában: ünnepi mézes-brandys szivarrudak, videóval

Konyha, Következő programom? 2018.11.07